bits & bytes of my life
Régebben már terveztem egy posztot írni az Android rendszerrel kapcsolatos élményeimről, de mivel nem vagyok megmondóember a magyar interneten, és mivel akinek élőben elmondtam, azt mondta, hogy hülye vagyok, hát nem nagyon írtam le, vagy ha igen, ki is töröltem.
Mostmár, közel egy év használat és néhány plussz ősz hajszál után úgy gondoltam muszáj leírnom az élményeimet.
Valahogyan egy hatalmas kertes házba keveredtünk. Finom vonalvezetésű, lapos, hosszan elterülő, mediterrán jellegű ház volt, hatalmas kerttel, melynek vége nem is látszott, bár ismert volt, hogy a kerten túl egy folyó van. A folyó felől egyszercsak, nagyon alacsonyan, nagyon lassan egy fura szerkezet érkezett: egy PO2, ami egy zártszelvény vázzal egy Fokker jellegű géphez volt erősítve. A Fokker is érdekes volt, kicsi, piros jószág, ami úgy nézett ki, mint a triplán, de csak kétfedeles volt. Flórának mutattam, amint észrevettem, de aztán mindenki ezt figyelte, mert a kert felett mindenféle figurákat csinált. De tényleg brutálisan közel, szinte hallani lehetett a szerkezet recsegését, ahogy kanyarodott.
Azt hiszem a Gellért-hegy oldalában voltunk, talán a szálló mögött valahol, a családom és én egy kisebb társasággal.beszélgettünk az élet dolgairól, és többen is említettek egy pletykát, hogy nem tudni hogyan de a mozdonyok repülnek...
Később kimentünk a kastély kertjébe, ahol a fák között sok gyerek távirányítós repülőgépekkel játszott.Ezek inkább űrhajóhoz hasonlítottak, nem volt szárnyuk, csak lapos téglatestek voltak, és döbbenetesen jól lehetett velük manőverezni, mondom, a gyerekek a fák között játszottak velük, és gond nélkül lavíroztak az ágak között anélkül, hogy beleakadtak volna, vagy ilyesmi. A Natival beszélgettünk a kertben, Flóra a közelünkben játszott, amikor a kastély sarkánál egy mozdony fordult be a levegőben. Alulról láttuk, és ahogy fordult, bekanyarította a kerekeit, az elsőt és a hátsót ellentétes irányban, de azonos szögben. Nagyon lassan, mondhatni tekintélyesen repült, és szépen, halkan, monoton zúgással. Nem láttam hogyan, de leparkolt a kastély előtt. A többiek jöttek szólni nekem, hogy a mozdonyvezető szívesen elvisz egy körre. Felkaptam a Flórát, hogy próbáljuk ki együtt, de aztán megijedtem, hogy valami baja eshet, ezért visszaadtam az anyjának. A mozdony krém szinű volt, piros villámmal az oldalán. Beszálltam. A beltér egy régi, kopott autó belterére emlékeztetett, csak kicsit szűkebb volt, enyhén felhúzott lábbal kellett benne ülni. Ugyanúgy kormánya is volt, mint egy rendes autónak. A "sofőr"egy szemüveges férfi volt, kezet fogtunk, bemutatkozott, valamilyen Imrének hívták. Amint beültünk, bocsánatot kért, hogy dadog, majd elmondta, hogy senki sem tudja mitől van ez, mármint nem a dadogás, hanem a repülés, mint olyan. Közben szép lassan gurulni kezdtünk az utcában, mondjuk aaaaaa menetirány szerinti bal oldalon, nem értem miért. Aztán Imre még megemlítette, hogy a dadogás miatt nem vették fel a rendőrtiszti főiskolára, majd hirtelen gázt adott, és a mozdony finoman meglódulva a levegőbe emelkedett. Lassan, stabilan repültünk, mondjuk furcsa volt, hogy nem tudni mitől repülünk, de repülünk. De csak tudatilag volt furcsa, az utcában sétáló emberek szeme se rebbent a repülő mozdony láttán, félre se húzódtak, amikor a fejük fölé emelkedtünk.
És akkor megcsörrent az ébresztőóra, én lenyomtam a szundit, de már nem sikerült ide visszajutnom...
Emlékeztek még?
A 2000-es évek elején állandó inspiráció, ihlet forrás volt néhány design gyűjtőszájt:
És az olyan szájtok, mint a http://2advanced.net/, amikor még külön volt http://mediatemple.com és http://mediatemple.net - a .com volt az interaktív ügynökség, a .net a kezdődő hosztolási biznisz - és ott volt a http://www.f-i.com/, aki szerintem az egész interaktív ügynökséges lufi legnagyobb nyertese, mert mára bőven kiléptek Svédország keretei közül, és erőteljesen felkarolták az FWA-t is...
Rengeteget változtak a dolgok, benéztem a linkedupra, és a linkek 2/3-a nagyjából halott, a többi ugyanaz, ami régen, 10 éve volt...
Basszus, akárhányszor nézem végig, könny szökik a szemembe. Persze, lehet utálni amerikát, meg az egész űrsikló programot, meg lehet emlegetni a katasztrófákat, de mindez már a múlt. Már az összes műanyag játék űrsikló csak egy mementó, hogy valaha ilyen is volt. Az ami - még ha nem is úgy, hogy mindennap űrsiklós és/vagy názás pólóban mentünk iskolába, de - az egész életünket áthatotta, ma már nincs. Kész, vége, pont.
Azért kíváncsi vagyok, mire a Flóra iskolás lesz, mi lesz az űrsiklóprogram helyet... :)
Vegasban Jenna Jameson vitt a reptérről a szállodámba, ismétlem, szállodámba. Biztos vagyok abban, hogy nagyon szexi volt, még egyszer mondom: volt. Ahogy egy dakota mondás tartja: Beléptünk a szobámba, felkapcsoltam a villanyt, még egyszer mondom: villanyt. Egy régi dakota mondás szerint: Ekkor felébredtem.
A csomag már Magyarországon van egy hete, lassan kiszabadul a vám markából. A probléma az, hogy nincs fél kiló, és csak 88 USD a FedEx - és így a hivatal felé - bemondott számla, ugye, plussz a szállítás, de mivel mikroelektronikai alkatrészekről van szó, ezért hosszú a lista: 15 elemet tartalmaz, mely elemek egyenként ugye alig emberi köröm nagyságúak és alig néhány grammosak, az egész nincs fél kiló - csomagolással együtt. Tehát, fizess, mert 5 elemű lista után nem kell csak fizetni, minden további elem 1000 HUF. Azaz, az alkatrészek igen erős többségét, drágább felírni egy lapra, mint megvenni. (Ja, egyébként nekem kellett felírni a lapra, mert ők nem tudták lefordítani magyarra, hogy az egyes tételek mik. http://translate.google.com)
Mindegy, igazából én vagyok a hülye, hogy az államokból rendeltem, meg amúgy is, még ha elég homár pozitív szagú a történet. És most mivel a pénzt a vámhatóságon keresztül el kellett költenem, még ha lenne bárki is, aki menne mostanában USÁ-ba, nem kérhetek semmit...
De hogy minek kell nekem mikroelektronikai alkatrész?! Egyszer úgyis minden kiderül...
